Válságnapló

 Akkor először is magamról.

Ami azt illeti nem vagyok túl fiatal, lassan negyven leszek. Annak idején jártam egyetemre és be is fejeztem, bölcsész pedagógus végzettségem van, de amikor a diplomát a kezembe kaptam úgy a kilencvenes évek közepe táján, akkor kiderült, hogy a tanárok nem jól keresnek.
Ezt korábban is tudtam, például az egyik szemináriumon mondta egy lány, hogy a középiskolai tanárok kezdő fizetése 29.000 Ft. A tény akkor nem nagyon hatott meg, mert  még csak olyan távoli, és elvont, ésszel felfoghatatlan valami volt, mint amikor az újságok megírták, hogy az angolai polgárháborúban naponta ezer embert ölnek meg, vagy a tévé bemutatta, ahogy Ruandában irtják a népet.
De aztán amikor a kezemben volt a diploma és egy gimnázium igazgatója szájából hallottam a döbbenetes összeget, akkor hirtelen elsötétült velem a világ és mintha egy pillanat alatt  Angolában lettem volna, amint eltévedt kormánykatonaként kóborlok az UNITA ellenőrzése alatt álló dzsungelben.  

Hát emiatt mentem el a Polar Mastard Hungária Kft-hez recepciósnak. Ezt a pozíciót végül egy levéltár és egy asszirológia-összehasonlító világirodalom szakos évfolyamtársammal szemben nyertem el, mert nekem volt a legjobb az angol nyelvtudásom.