Válságnapló

 De a sorsom másként alakult, a vezetőség szerencsére felfigyelt az érdemeimre és áthívtak a postázóba, ami a recepció melletti helység volt.

A postázóban nagyon szimpatikus kis csapat jött össze. Egyrészt a Dagi Irén (a neve beszélőnév) aki az idén múlt negyvenkettő és három gyereke van, akik miatt sokat van otthon. Aztán két fiatal gyerek az Ica és a Feri. Ők túl sokat nem vártak az élettől, csak kerestek valami link munkát, és a munkaerő kölcsönző cégnél a gép ezt dobta ki nekik.
Ja meg ott vagyok én. Mi belőlünk áll össze a postázó, aminek kvázi én vagyok a vezetője, részben az életkoromnál fogva, részben pedig, hogy nekem nincsennek gyerekeim akik miatt folyton otthon kellene lennem.
Bejárogat még hozzánk dumálni Sanyika a biztonsági őr, aki korábban vasárnaponként valamiféle félkatonai szervezetben masírozgatott borsodi falvakban. Mindenféle árpádsávos kitűzői, meg hasonló bigyói voltak, de aztán otthagyta a csapatot, mert szerinte elárulták a magyarság ügyét.
Néha Csilla a recepciós lány is benézett, ő egy ügynökség adatbázisában is benne volt ezért időnként hívták a Tesco-kba, meg hasonló helyekre ahol terméket kóstoltatott. Olyankor hozott nekünk is joghurtot, sajtot, meg efféléket.